A tavalyi évben volt 16 éve, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz érkeztél. 10 éve Szíriában, 15 éve Kelet-Afrikában, 37 éve a világban dolgozik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Tekintélyes számok. Hogyan tekintesz vissza erre az időszakra?

A szeretetszolgálathoz 2010-ben Kozma Imre atya hívására érkeztem korábbi munkahelyemről, ahol más feladatok mellett az akkor indult afrikai segélyprogramok felépítését és egy új nemzetközi profil létrehozását bízták rám. Ezt akkor tulajdonképpen egyedül, egy nagyon kis, de rendkívüli csapat támogatásával végeztem. Imre atya mellett az akkori ügyvezető alelnök, Győri-Dani Lajos és a Forrásközpont vezetője, Lázár Alpár mélyen elkötelezettek voltak abban, hogy a szeretetszolgálatnak nemzetközi összehasonlításban is valós, érdemi, saját magyar hangja legyen a Globális Délen. Az volt a célunk, hogy létrehozzuk a szervezet önálló tudását, képességét a helyben segítés különböző formáinak támogatására és ez a magyar emberek szolidaritásának kifejeződéseként jelenjen meg az emberi perifériákon. Az igazat megvallva én ennél többre vágytam: az ország és a térség egyik legfelkészültebb fejlesztési segélyezési csapatának létrehozására. Azonban az arab tavasz háborús eseményei okán megszakadtak a közel-keleti és észak-afrikai kapcsolatok, így pragmatikusan és úttörő céllal az akkor még magyar segélyszervezetek által alig ismert szubszaharai Afrika felé fordultunk.

Így kezdtük a munkát Kenyában és tettük le az alapjait a Magyar Máltai Szeretetszolgálat új nemzetközi profiljának.

Mennyiben volt ez akkor ténylegesen úttörő munka? Említetted Kozma Imre atyát. Ösztönözte a munkátokat?

Nem volt ez annyira régen, de mégis más volt akkor a szemlélet, mint manapság. Úgy mondanám, hogy valahogy természetesebb volt, hogy a dolgoknak megvan a maguk ideje. Így az első kenyai segélyprogramunkat megelőzően egy-két évig csak tanultuk Afrikát. Az első lépéseket Kenyában tettük meg, ez több szakmai szempontból is ideálisnak tűnt. Jártuk a segélyszervezeteket, találkoztunk, akivel csak tudtunk, megismertük a városi szegregátumok világát. Reggeltől estig nyomortelepeken jártunk, ami akkoriban egyáltalán nem volt veszélytelen. Persze voltak egészen kiváló magyar afrikanisták, többükkel mára baráti a kapcsolatunk, de olyan nem igazán, aki valós terepi segélyezési tapasztalattal rendelkezett a nagyvárosi slum-ok vonatkozásában, így úttörő feladat volt ez számunkra.

Imre atya nem csak hogy ösztönözte ezt a törekvést, saját maga részt is vett benne és bizton állítom, hogy személyes örökségének tekintette a szeretetszolgálat nemzetközi munkáját. Életem legkülönlegesebb időszakai közé tartoztak ezek az évek, amikor az akkor már 70 éves pappal Kenya, Tanzánia, Uganda legszegényebb részeit jártuk.

Hogy kapcsolódik ez az egészen különleges feladat a szeretetszolgálat küldetéséhez?

Ahogy említettem Imre atya olyan mélyen kötődött a nemzetközi feladatokhoz, a legtávolabb élők fájdalmainak enyhítéséhez, hogy ebben az értelemben e szakterület léte az egyik személyes öröksége. A kapcsolódás a szervezethez pedig egészen természetes: először a keletnémet menekültek megsegítése, majd a romániai forradalom és a balkáni háború állította feladat elé a magyar Máltaiakat. Nagyon érdekes: gyakran elfelejtjük, de a szervezet tulajdonképpen nemzetközi vagy nemzetközi karakterű válságban született és csak azt követően vált a hazai szociális ellátórendszer megkerülhetetlen részévé.

Ebben az értelemben tehát a szeretetszolgálat karizmájától, küldetésétől elválaszthatatlan a nemzetközi segélyezés, mint szakterület és a globális krízisekben megoldásához való saját hozzájárulás. Imre atya ezt kiemelten fontosnak tartotta és nem volt olyan program, amiben erejéhez mérten ne vett volna részt személyesen. Fáradhatatlan volt és rendkívül nehéz kihívás elé állított, amikor kísérni és tolmácsolni kellett gondolatait. Utolsó közös utunk Szenegálba, majd Málta szigetére vezetett, ahol korábbi nagymesterünk temetésén vettünk részt az akkor 80 éves Imre atyával.

Mi adja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat specialitását, hozzájárulásának különlegességét, amit a nemzetközi krízisek megoldásában nyújt?

Az egyik ilyen egészen biztosan az a karakter és törekvés, hogy a szeretetszolgálatnak saját hangja és önálló képessége legyen a segítő közreműködésekben. Mi sohasem csak befizetői voltunk valamely nagy nemzetközi segélyalapnak, sosem csupán átutaltunk kapott, vagy gyűjtött adományokat. Bár az sem hibás út, de ez nem a Máltai szemlélet. Az volt a célunk, hogy egy olyan nemzetközi segítő tudást és karaktert hozzunk létre, amely során magyar szakemberek helyben segítenek, úgy ahogyan azt a kedvezményezettjeink igénylik és mindeközben megtartjuk „magyar hangunkat”.

Ez utóbbi különösen is fontos volt és nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy a Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi szerepvállalása a magyar emberek szolidaritásának kifejezője és a mindenkori magyar presztízs (ma úgy mondanánk országimázs) erősítője legyen. Azt gondolom, ez sikerült és az egyházi és kormányzati szervek is így tekintenek ránk.

Hol van jelen ma a szeretetszolgálat a világban, melyek a főbb fókuszpontok?

A Közel-Kelet, a kereszténység bölcsője Imre atyának különösen fontos volt, azonban a 2010-ben kitört háborús események a jelenlétünk megszakítását eredményezte. Ennek nyomán indult el az afrikai szerepvállalásunk, amely mára nemzetközi léptékben és összehasonlításban is látható, számottevő. A Nairobiban épített higiénés központunk után 2013-ban a világon elsőként vezettük be az ivóvizet Mombasa egyik nyomortelepére, majd tanzániai és ugandai programokat követően 2021-ben a legelsők között kezdeményeztünk repatriációs, hazatérést segítő programot Kenyában. Most pedig, szintén a világon először, indítottak a kollégáim gyógypedagógiai programot kenyai nyomornegyedben fogyatékosággal élő gyermekeknek.

És az ezen projektek mentén született tudományos kutatásainkkal pedig bekapcsolódtunk a honi és nemzetközi akadémiai élet vérkeringésébe is. A Közel-Keletre – néhány év szünetet követően – 2015-ben tértünk vissza. Libanon után rögtön Szíriába, ahol Aleppóban építettünk kórházat, az ország északi részén mozgó orvosi rendelőket indítottunk, Homsz városában hazaköltözést segítő programot kezdtünk, a déli országrészen pedig komplex mezőgazdasági programmal tettük közel önfenntartóvá az egyházmegyét.

Ázsiában üldözött keresztényeket segítő programokat folytattunk, Latin-Amerikában pedig a 2018 utáni nagy migrációs mozgások során nyújtottunk több helyen segítséget. De ott voltunk 2015-ben és 2016-ban Lampedusában is, az olasz Máltaiak és a partiőrség menekülteket segítő hajóin és az utóbbi években pedig az ukrán menekültek megsegítése állt többek között a tevékenységünk középpontjában.

A közelmúltban készült veled egy hosszú angol nyelvű interjú XIV. Leó pápa első enciklikája, a Magnifica humanitas kapcsán. Hogyan járul hozzá a Szuverén Máltai Lovagrend a világegyház karitatív törekvéseihez és hol van ebben a globális léptékben Magyar Máltai Szeretetszolgálat szerepe?

A Szuverén Máltai Lovagrend története a kreatív cselekvés örökségét állítja elénk: azt a bátor és leleményes szolgálatot, amely minden korban képes volt választ adni az emberi szenvedés új formáira. Olyan elődjeink voltak, akik az életük árán is védték a hitet, Európát, közös örökségünket. A szeretetszolgálat ehhez méri önmagát, és ezt a munkát mára nem csak hogy ismerik, de nagyra is becsülik a rend római központjában; a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot évtizedek óta a magyar Máltai jelenlétet meghatározó szereplőjének tartják. Ebből épült fel a vallási diplomáciai profilunk is, amely szintén mára nemzetközi léptékben is látható.

A szervezetnek mindig konkrét javaslatai és elképzelései voltak a szegénység legkülönbözőbb formáinak enyhítésére. Ez az innovatív, valós hozzájárulást nyújtó karakter a kezdetektől fogva erős volt. Elődjeink világos célként fogalmazták meg ezeket a szakterületi vezetők számára. Nemzetközi téren a törekvésünk így az volt, hogy a szeretetszolgálatnak hallható hangja, látható arca legyen a világban. Úgy gondolom, hogy ezt a célt sikerült teljesíteni.

16 év után adtad át a terület vezetését. Hogyan tekintesz a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jövőjére?

Ez a munka nem választható el teljesen a személyesség szintjétől, így az én szeretetszolgálati küldetésem idejére is hatott Kozma Imre atya 2024-es halála, akinek temetését mi szerveztük és koporsóját bajtársaimmal együtt a vállunkon vittük.

Ez is arra ösztönzött, hogy a szervezet nemzetközi kapcsolatainak jövője új kézben formálódjon. Nem volt nehéz megtalálni az utódomat, ugyanis Czirják Ráhel hosszú ideje helyettesemként dolgozott és fantasztikus kolléga, nála jobb kezekben nem is lehetnének a Magyar Máltai Szeretetszolgálat külföldi programjai. A csapatot is úgy állítottam össze, hogy minden tagja önálló képességgel rendelkezzen az egyes kezdeményezések megvalósításában. Mindannyian nagyon felkészült szakemberek. Biztos vagyok benne, hogy a szervezet új felsővezetése is hű marad Imre atya és a szervezet örökségéhez és folytatódik az a munka, amely 36 éve az egyik meghatározója a magyar Máltaiak küldetésének.