A hit védelme és a szegények szolgálataA Szuverén Máltai Lovagrend jelmondata

Keletnémet menekültek Budapesten 1989-ben a zugligeti plébániatemplom kertjében

Keletnémet menekültek Budapesten 1989-ben a zugligeti plébániatemplom kertjében

Több mint kilencszáz éve ez minden Máltai szervezet jelmondata a világon. Világos cél, világos feladat. Jóllehet, az alapító atyák biztosan mást értettek a hit védelmén, mint amit ma gondolunk küldetésünkről, és a szegények segítése is bizonyosan más tartalommal bírt a kezdetekben. Ettől azonban jelmondatunk nem vált idejétmúlttá, hiszen napjainkban ugyanolyan fontos a hit védelme, amelyet ma a keresztény közösségek megmaradásának támogatásával, példamutatásunkkal, gondoskodó szeretetünkkel próbálunk szolgálni.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989-ben, a magyar rendszerváltás eredményeképpen újra szabaddá váló civil, egyházi légkörben jött létre. Megalakulása után nyomban történelmi események forgatagába került: először a keletnémet menekültek megsegítése, majd a romániai forradalom és a balkáni háború állította feladat elé a magyar Máltaiakat. E nehéz első éveket követően a társadalmi szolidaritás konkrét megnyilvánulásait érzékelő közvélemény bizalommal fordult a Szeretetszolgálat felé, s a kormányzati szervek is olyan szociális feszültségek kezelését bízták rá, melyeket annak igazgatási, szociális és egészségügyi szervezetei nem, vagy csak részben tudtak megoldani.

A segítségünkre szorulók száma nem csökken a világban és ez egyre több erőfeszítésre kényszerít bennünket. A segélyező munkánkat a mai kor elvárásai, nemzetközi sztenderdek szerint végezzük, amelynek egyik legfőbb karaktere, hogy helyben, a rászoruló közösség közreműködésével, teljes bevonásukkal történik. Segíteni csak jól szabad, ezért számunkra legfontosabb a rászorulók valódi szükségleteire épülő szolgálat.