Afrika urbanizációja olyan sebességű, amivel a helyi kapacitások nem képesek lépést tartani, így a városi lakosság jelentős hányada nyomornegyedekben kénytelen élni. A gyors városi lakosságszám növekedés egyik forrása a rurális térségekből a nagyvárosokba irányuló migráció, ugyanis  vidéken csak nagyon korlátozott a munkalehetőség, az oktatási, egészségügyi szolgáltatások hiányosak, nehezen hozzáférhetőek. Ezért sokan próbálnak szerencsét a városokban. Ám a vidéki otthonaikkal való kapcsolat ekkor sem szakad meg.

Egy 2021 júliusában a kenyai fővárosban, Nairobiban található Kibera nyomornegyedben végzett terepi kutatásunk feltárta a vidéki területek és a nagyvárosi nyomornegyedek közötti szoros kapcsolatot: a vizsgálat eredményeiből tipikus életútként rajzolódik ki az az eset, hogy a vidéken tapasztalható munkalehetőség hiányában az emberek beköltöznek a nagyvárosi nyomornegyedbe, annak érdekében, hogy munkát találjanak, és el tudják tartani vidéken maradt rokonaikat. Életútjuk szempontjából ezt csak egy átmeneti állomásnak tekintik. Idős korukban ugyanis – vagy, amikor sikerül elég pénzt gyűjteniük – szeretnének visszatérni származási helyükre.De sok esetben sajnos ez csak álom marad.

A vizsgálat szerint Kibera lakóinak döntő többsége (75%) vidékről költözött a nyomornegyedbe. Rurális térséggel való kapcsolatuk továbbra is szoros, ugyanis 81,7%-uk nyújt anyagi támogatást otthon maradt rokonaiknak, és rendszeresen látogatnak haza – sok esetben úgy, hogy vidéki földjeiken növényt termesztenek, esetleg néhány állatot is tartanak.

Visszaköltözésükre általában anyagi megfontolásból nem kerül sor: a városban élve ugyanis sokkal több munkalehetőségük adódik – még ha nagyon alacsony bevételi szintről beszélhetünk is -, a nyomornegyedben a legolcsóbb a lakhatás, így pedig összességében sokan el tudják tartani családjukat, tudják iskoláztatni gyerekeiket, és hónap végére akár még marad is valamennyi pénzük. De ha tehetnék, szinte mindenki hazaköltözne – derült ki a 2021 júliusi kutatásunk során készített interjúkból. Hiszen a nyomornegyedben embertelen életkörülmények között kénytelenek élni.

Ezen a helyzeten igyekszik segíteni a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, ami 2021. második felében repatriációs programot indított Kibera legszegényebb részén élők számára. A repatriációs program keretében 50 olyan családot választottunk ki, akik vissza szeretnének térni vidéki otthonukba – saját földjükre, saját házukba –, és ott új életet kezdenének. Mivel a vidékről való elvándorlás legfőbb oka a munkalehetőség hiánya, a kedvezményezetteket képzésekkel készítjük fel az új gazdasági környezetben való sikeres helytállásra. A képzés végén a program résztvevői saját üzleti tervet készítenek, aminek megvalósítását anyagilag támogatjuk. A megvalósítási időszakban szoros figyelemmel kísérjük életüket, tevékenységüket, és szükség esetén tanácsoljuk, segítjük őket.

A repatriációs programot helyi partnerünkkel, a Natural Capital Trust nevű civil szervezettel szoros együttműködésben végezzük. Helyi kollégáink több száz interjút készítettek a program iránt érdeklődő kiberai lakosokkal, akik közül kiválasztásra került 50 család. Komplex képzésük elkezdődött, amely során egyrészt elsajátíthatják a vállalkozás vezetésének, menedzselésének mikéntjét, másrészt adott tevékenység szakmai részleteit, annak érdekében, hogy sikeresen folytathassák az általuk választott üzleti tevékenységet a visszaköltözés helyszínén. A képzésnek tehát vannak általános részei, ami minden résztvevőnek szól. De vannak adott személyekhez igazított modulok is, ugyanis a vállalkozási ötletet a kedvezményezett határozza meg, mi pedig adott ötlethez kapcsolódva alakítunk ki olyan személyre szabott képzési programot, ami a lehető legnagyobb segítséget nyújtja a recipiens számára.