A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Pécsi Tudományegyetem Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszéke részeként működő Afrika Kutatóközpont között már több éve folyó együttműködés keretében a Szeretetszolgálat nemzetközi segélyezéssel foglalkozó szakemberei a kenyai főváros Kibera elnevezésű nyomornegyedében végzett kutatásról tartottak beszámolót a XXVIII. Országos Urbanisztikai Konferencia „Urbanizáció és Humán Biztonság a fejlődő világban” szekciójában október 21-én. Ennek során a 2021 nyarán végzett felmérésről adtak tájékoztatást, amelyben a Jollyland elnevezésű szanitációs központ működésének hatásait vizsgálták helyi szereplők bevonásával.

Mint a konferencián elhangzott, Kibera Afrika legnagyobb nyomornegyedének számít: a 2,5 négyzetkilométernyi területen 250 000 ember él, vagyis egy emberre 10 négyzetméternyi tér jut összesen.

A nyomornegyedet rendkívül rossz higiéniai körülmények jellemzik. Szinte minden városi infrastrukturális rendszer és szolgáltatás hiányzik, mint például a szilárd hulladékkezelés, vízvezeték, csatorna. A legnagyobb egészségügyi veszélyt a tiszta és egészséges víz hiánya jelenti, ugyanis a telepre futó vízvezetékeket illegális magánszolgáltatók csapolják meg és adják tovább a sokszor szennyezetté váló vizet, vagy ellenőrizetlen fúrt kutakból árulják szintén pénzért a létszükségletet jelentő folyadékot.

Az egészségtelen életkörülmények miatt általános és kiterjedt a járványveszély, a lakosok fele súlyos vírusos betegségekkel: maláriával, tífusszal vagy kolerával küzd. A gyermekek 40 százaléka pedig az ötödik születésnapja előtt meghal.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a helyzet javítása érdekében 2012-ben egy szanitációs központot létesített , amelyet 2015-2016 során fel is újított. A több mint ötven négyzetméteres épület tiszta ivóvizet, fürdési lehetőséget, valamint higiénikus illemhelyeket biztosít a szegregált városrész lakói számára.

Az egészséges vízhez való hozzájutás nemcsak a közegészségügyi anomáliákat orvosolja, de a szociális helyzet javításához is hozzájárul, ugyanis az emberek zuhanyozni és mosni is tudnak, így ápoltabb külsővel nagyobb eséllyel kapnak munkát.

A helyiek nagy becsben tartják a vizes kioszkot: ők felelnek az üzemeltetésért és a karbantartásért, és ők is védik a helyet. Erre azért van szükség, mert fennáll a veszélye annak, hogy illegális csoportok elfoglalják a helyet, és többszörös áron adják el a vizet.

A Máltai Szeretetszolgálat tavaly nyáron egy hatásvizsgálat keretében azt tanulmányoztáa, hogyan változott a helyi közösség életminősége a Jollylandnek nevezett központ segítségével, mennyire elégedettek a felhasználók és milyen fejlesztéseket javasolnak. Egy komplex mikroszintű vizsgálat keretében kenyai partnerekkel együttműködve 100 kérdőívet töltöttek ki és 10 mélyinterjút folytattak le a létesítmény közelében lakókkal.

A válaszok alapján látható, hogy a felhasználók csaknem mindegyike szerint Jollyland pozitív (71,9 %) vagy nagyon pozitív (21,9%) hatást gyakorolt életükre. Javult a vízhez való hozzáférés, a környék is tisztább lett (az utcák már nincsenek tele úgynevezett „repülő vécékkel” – az emberi fekáliát korábban zacskókba téve egyszerűen az utcán dobták el).

A fizikai állapotfelmérés azonban egy komoly, a hely fenntarthatóságát veszélyeztető problémát tárt fel: a létesítmény vízvezetékét – a Kiberán keresztülhaladó hatalmas autóút-építés miatt – elvágták, ezért nem biztosított a szükséges vízmennyiség. Így a központ nem tud megfelelően működni.

A Máltai Szeretetszolgálat a tapasztalatok alapján egy másik projektet is kezdeményezett Kibérában, egy közeli iskolában (Mashimoni Squatters’s School), ahol egy kút létrehozásával szintén egy nagyobb közösség vízellátását szeretnék megoldani.