Földünk terület és népesség tekintetében második legnagyobb földrésze Afrika, ahol 56 szuverén ország helyezkedik el. A kontinenst lakó több mint másfél milliárd ember életéről azonban meglehetősen sok téves kép él az emberek fejében.
A hírekből sokszor az éhínségek, háborúk képe körvonalazódik, míg turistaként a vadállatoktól nyüzsgő végtelen szavannákat, a buja esőerdőket és a fehér homokos tengerpartokat látogatják az oda utazók. De mi a helyzet a valódi Afrikával? A nyüzsgő nagyvárosokban tevékenykedő milliókkal, vagy az álmatag falvak nyugalmában élőkkel? Afrika autentikus arcát, az ott élő emberek mindennapjait jóval kevesebben láthatják testközelből a kontinensen kívülről érkezve.

És vajon hogyan élik meg az afrikai valóságot azok, akik nemcsak turistaként, hanem segítő (szak)emberként lépnek be olyan afrikai terekbe, amelyek kevésbé ismertek a kíváncsiskodó külföldiek előtt? Mit tehet egy ember egyedül, hogyan szolgálhatják a kintieket a szervezett módon érkező önkéntesek, és mit tehet egy olyan szervezet, amely több évtizedes tapasztalatra és tudományos eredményekre alapozza tevékenységét?
Mit mond nekünk a „Semmit rólunk nélkülünk” elve a hatalmas déli kontinens lakóinak esetében?
Az Afrika láthatatlan arca címmel a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által szeptember 3. és október 28. között az ISON művészeti központban megrendezett fotókiállítás azokat a mozzanatokat, életérzéseket, hangulatokat adta át a látogatóknak, amelyet a kint dolgozó humanitárius segítők élnek át, a hétköznapi valósággal találkozva – hogy így, vizuális formában is megválaszolják a fenti kérdéseket.
Az pedig, hogy ezt a missziót betöltők nemcsak keserű tapasztalatokkal, de feltöltő energiákkal is találkoznak, a kiállítás apropóján megszervezett diskurzusokból láthatóvá vált annak a mintegy kétszáz érdeklődőnek a számára, akik a kiállításunk megnyitójára vagy a helyszínen október 14-én Száraz Eszter szerkesztő-rendező vezetésével rendezett beszélgetésre, illetve október 28-án a tárlat finisszázsán a humanitárius szakemberek disputájára érkezett.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi segélyezéssel foglalkozó munkatársai a fotókiállítást interaktív tanóra keretében meglátogató fiatalok számára is tudtak újdonságokat átadni, hogy Afrika láthatatlan arca, a nagyvárosi szegregátumok világa vagy a vidéki kenyai élet előttük is feltáruljon. A kiállítás megtekintése mellett a fiatalok maguk is kipróbálhatták, milyen is lehet egy tíz négyzetméteres bádogviskót berendezni egy öt fős család számára, és végiggondolhatták, hogy van-e helye ezekben a házakban gáztűzhelynek, hűtőszekrénynek vagy szobanövénynek, illetve hogy mennyire meghatározza a mindennapi élet döntéseit az egészséges vízhez való hozzájutás lehetősége.
A kiállítás apropóján ült le Száraz Eszter szerkesztő-rendező a Máltai Szeretetszolgálat két munkatársával, dr. Czirják Ráhellel, a szervezet nemzetközi kapcsolatainak vezetőjével és Tóth Adrienn Anita gyógypedagógussal, hogy közel két órában a sztereotípiák mögötti Afrikáról beszélgetve számos kérdést végigvegyenek: Mit jelent első fehér emberként megérkezni egy közösségbe? Hogy lehet megvalósítani kétszáz nemcsak nyomorban, hanem fogyatékossággal is élő gyermek fejlesztését? Miként lehet a gyakorlatban alig létező szociális ellátórendszerrel összekötni az ott élőket? Mekkora az értéke egy szanitációs központnak a tomboló kolera járvány idején? Szakemberként és emberként hogyan lehet a megoldhatatlan globális egyenlőtlenség gondolatát félretenni, és hinni abban, hogy egyenként az emberekre figyelve, „kartávolságból” igenis van értelme segíteni? 
A beszélgetés két részletben került fel YouTube csatornánkra, az első rész itt, a második itt tekinthető meg.
Ahogy a kiállítást lezáró alkalommal megrendezett kerekasztal-beszélgetés ugyancsak újranézhető, amelynek során Sebesi Nóra, a Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi programkoordinátora moderátorként arról faggatta Dr. Farkas Ferenc Balázst, a Szívemben született Afrika egészségügyi projektekért felelős elnökségi tagját, Siposhegyi Zoltánt, a Euronews szerkesztő-riporterét és Dr. Czirják Ráhelt, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi kapcsolatainak vezetőjét, hogy milyen akut vagy krónikus problémákra keresnek választ a magyar szervezetek Afrikában, hogyan születik meg egy fejlesztési program és milyen szerepük van a megoldásokban a helyi közösségeknek.

A finisszázson Thaisz Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezetője hangsúlyozta: voltaképp ugyanazokkal a problémákkal találkoznak a Szeretetszolgálat munkatársai Afrikában és Magyarországon egyaránt, és a közösség élménye erői is adhat a humanitárius területen dolgozók számára.
A kiállítás lezárultával nem ér véget az Máltai Szeretetszolgálat határon túl folytatott tevékenységének vizuális bemutatása: a nemzetközi munkacsoport közösségi felületein (Facebook, Instagram, TikTok, LinkedIn) , YouTube csatornáján továbbra is igyekszünk megmutatni Afrika láthatatlan arcát.
Munkánkat Ön is segítheti a Máltai Szeretetszolgálat adománygyűjtő oldalán keresztül, ahol a legszegényebb mombasai nyomornegyed, Bogo Bogo fogyatékossággal élő gyermekeinek felzárkózását, oktatását támogathatja.
Fotók: Kovács Bence, Majoros Árpád, Fórika Attila, Fórika-Kovács Regina, Koleszina Natália