Dave Armstrong író, blogger negyedszázada írja blogját, amelyet a kereszténység melletti tanúságtétel szellemében vezet. Munkásságát a  „Kövekbe foglalt szavak” ( The Word Set in Stone: How Archaeology, Science, and History Back up the Bible)  című könyvében  foglalta össze, és itt a következő archeológiai és történettudományi kutatási eredményeket sorolja fel, amelyek az Újszövetségben olvasható passzusokat támasztják alá:

  1. A szkeptikusok azt állítják, hogy Názáret, Jézus szülőhelye ( Lukács 4:16 ) még nem létezett Krisztus születése idején, ugyanakkor 2009-ben a brit-izraeli régész, Yardenna Alexandre egy názáreti épület maradványait tárta fel, amelyek Jézus korából valók.
  2. Poncius Pilátus és hivatalának létezését már az ókori történetírók – Flavius, Philón és Tacitus is igazolta – és az első tárgyi bizonyítékként 1961-ben az izraeli Caesarea Maritimánál, a Földközi tenger partján megtalálták „Pilátus kövét” – egy olyan leletet, amelyen Poncius Pilátus teljes neve szerepel. ( lásd: Lukács 3:1, Prédikátor Könyve 4:27, Apostolok Cselekedetei 4:27, Pál 1. levele a Timóteushoz 6:13)
  3. Capernaum, Péter otthona ( Lukács 10:15 ) – már egy jó ideje feltárták. Ám 1968-ban egy igen ősi templom maradványaira bukkantak, amelyet a Szent Péter házának vélt épületre emeltek. Mi több, 1981-ben a gyönyörű fehér mészkőből készült zsinagóga alatt egy fekete bazaltépítményt fedeztek fel, amely az első századra datálható: a hely, ahol Jézus prédikált (Lukács 4:31-36).
  4. 1968-ig nem találtak fizikai bizonyítékot a keresztre feszítésre. Sokan addig úgy tartották, hogy az áldozatokat kötéllel rögzítették a kereszthez. De Vassilios Tzaferis görög-izraeli régész abban az évben Jeruzsálemben megtalálta egy első századból származó keresztre feszített áldozat maradványait, amelyek között egy szöggel átszúrt sarokcsont is volt.
  5. Lukács precizitása egyes uralkodók megnevezéseire is kitér. Például 1. Agrippa király pontosan, „királyként” szerepel és nem tetrarkaként – akár más hasonló uralkodók ( lásd: Máté 14:1; Lukács 3:1, 19, 9:7; ApCsel 13:1) és a történeti feljegyzések szerint ő volt az utolsó, aki „király” titulussal uralkodott Júdea felett.
  6. Egy jóval drámaibb és fantasztikusnak tűnő, állítólag megtörtént eset – Heródes Agrippát „férgek ették meg” (ApCsel 12:21–23). A férgesség egy olyan kór, amikor orsóférgek az emberi szervezetben élősködve elszaporodnak, és ez akár elhalálozáshoz is vezethet. Egy másik férgekkel kapcsolatos állapot, amely az emberi teste támadja meg, a myiasis, amikor a légy lárvái fertőzik meg a szervezetet.
  7. Az Apostolok Cselekedeteinek 13. fejezete arról ír, hogy Pál és társai Ciprus szigetére hajóztak és Sergius Paulussal, a prokonzullal találkoztak ott (13:4, 7). Ciprus i.e. 22-ben szenátori provincia lett, és ezért prokonzul irányította. 1878-ban Soloiban találtak egy feliratot, amely egy bizonyos „Paulus prokonzult” említ.
  8. Az Apostolok Cselekedeteiben emlegetett Philippi „Macedónia körzetének legnagyobb városa volt” Lukács szerint. A tudósok ugyanakkor vitáznak azzal, hogy a görög „meris” szó valóban körzetet jelent, mert ez valószínűtlen és pontatlan fordítás sokak szerint. Az egyiptomi Fayumban feltárt leletekben Macedoniából érkezett telepesek a meris szót a körzet alegységei értelemben használják.
  9. Lukács ír Lydiáról, aki Thyatira városából származik, és lila árukkal kereskedett ( Ap Csel 16:14). Az ókori leírásokból tudjuk, hogy Thyatirában számos kereskedő cég működött és az egyik legfontosabb a lila festék előállításával foglalkozott. A Thyatirában kelmefestésről talált emlékek között 28-ból 15 esetben lila festék forgalmazásáról volt szó.
  10. Lukács figyelme olyan apró részletekre is kiterjedt, mint a sztoikus filozófusok által használt kifejezések pontossága, akik Pált sértegették, mikor nekik szónokolt. A görög spermologos kifejezés szó szerint „magszedő” ( az Apostolok Cselekedeteiben „gügyögő” – 17:18) a pintyek egy típusának megnevezése volt. Lukács ezt a görög kifejezést használva ( az Újtestamentumban csak itt ) az athéni sztoikus kultúra és szóhasználat különös ismeretéről tesz tanúbizonyságot, ugyanis ezt a szót Citiumi Zeno, a sztoikus filozófia atyja használta egyik követőjének sértéseképp.
  11. Lukács a római jogot is pontosan ismerte. Pált idézi, aki a római századoshoz így szólt: „Törvényes-e megkorbácsolnod egy római, büntetlen polgárt?” ( ApCsel 22:25) Itt Pál arra gondolt, hogy a Lex Porciának nevezett törvények, különösen a Lex de Porcia de tergo civium kiterjesztette a néptribunushoz való fellebbezés ( provocatio) jogát a korbácsolás ellen.
  12. Lukács megjegyzi, hogy Pálnak megengedték, hogy otthon maradjon ( ApCsel 28:16) és „két teljes éven keresztül saját maga gondoskodjon az ellátásáról” (28:30). Ez egybecseng azzal a római gyakorlattal, miszerint a kevésbé veszélyes bűnözőknek megengedték, hogy házi őrizetben maradjanak.
  13. Jákob kútja Sycharban volt ( János 4:5-6). János ( 4:6-nál kétszer és 4:14-nél) a görög pégé kifejezést használja, amely jelentése forrás vagy szökőkút ( lásd: Péter 2:17, Jakab 3:11). Másrészt egy másik helyen ( 4:11–12) egy másik görög szóval phrearnek nevezi, ami kutat vagy ciszternát jelöl ( lásd: Lukács 14:5). Ez tökéletesen illik Jákob kútjára, amely egy ásott kút és forrás is egyben, amelyet mészkövön töri át magát. Földalatti forrásból származik a vize, vagyis valódi forrás, de az átszivárgó felszíni víz ciszternává teszi.
  14. Siloam medencéjét ( János 9:7 ) egy szennyvízcsatornán végzett munka közben fedezték fel 2004 őszén. Eli Shukron és Ronny Reich archeológusok néhány lépcsőfokra bukkantak, és hamarosan kiderült, hogy ezek egy medence részét képezték, amely a második templomi időszakra ( ie. 516 – isz. 70) datálható.
  15. Kajafás Annás veje volt, ahogy János ( 18:13 ) megjegyzi, és ahogy Flaviustól tudhatjuk, ő volt a főpap i.sz. 18 és 36 között, míg Annás i.sz. 6 és 15 között. A Mózesi Törvények szerint ( 35:25, 28 ) a főpap megnevezést megőrzik a hivatalból való távozás után is. Ez magyarázza Lukács megjegyzését ( 3:2 ) „Annás és Kajafás főpapsága idején”. Mátyás Kajafást kétszer is főpapnak hívja (26:3, 57).

Dave Armstrong Dave Armstrong keresztény hitvédő szerző, aki 1981 óta aktívan hirdeti és védi a kereszténységet. 1991-ben lépett be a katolikus egyházba. Blogja, a Biblical Evidence for Catholicism, 1997 márciusa óta működik, és egy népszerű Facebook oldalt is üzemeltet.

Az eredeti bejegyzés helye ( angol nyelven): https://www.ncregister.com/blog/archaeological-proofs-of-new-testament-accuracy