Afrika más országaihoz hasonlóan Kenyában is óriási vonzereje van a nagyvárosoknak, különösen is a fővárosnak, Nairobinak. A kenyai gyerekek többsége úgy nő fel, hogy az iskola befejeztével Nairobiba akar menni szerencsét próbálni, hogy miután elég pénzt keresett, hazatérhessen vidékre, ahol nincs elég munkalehetőség. Ám a várakozásokkal szemben a keserű valóság az, hogy már a főváros sem tud megfelelő számú munkahelyet biztosítani az odaérkező tömegek számára. Így az emberek nagy része az informális szektoron belül, alkalmi munkákból kénytelen élni. Ilyen anyagi körülmények között megfizethető lakhatást pedig csak a nyomornegyedek képesek nyújtani.

A jövő megalapozása helyett a nyomornegyedek viszont a legtöbb esetben zsákutcát jelentenek: mivel a lakhatástól kezdve a WC használatáig mindenért fizetni kell, az emberek esetleges bevételeikből nem tudnak megtakarítani, a vidékre való visszatéréshez szükséges tőkét csak nagyon ritka esetben tudják felhalmozni, ezért többségük tartósan a nyomornegyedben ragad.

Ebből a kilátástalan helyzetből nyújt kitörési lehetőséget a Máltai Szeretetszolgálat repatriációs programja ötven család számára, akiket képzésekkel és anyagilag támogatunk egy saját vállalkozás beindításában vidéken, így biztosítva tartós visszatelepülésüket. Az utolsó családok januárban térhettek vissza szülőhelyükre, a Szeretetszolgálat munkatársai helyi partnerükkel, a Natural Capital Trust-tal együtt pedig meglátogatták őket, hogy megnézzék, a program milyen hatással volt életükre.

A kedvezményezettek változatos üzleti vállalkozásokba kezdtek: többen élelmiszert, háztartási cikkeket árulnak, van, aki kukoricadarálást végző, úgynevezett posho mill-t üzemeltet, akadnak marhakereskedők, földművesek és fodrászok is közöttük. Egy valami azonban közös bennük: határtalanul boldogok, hogy hazatérhettek.

A vidéki élet legfőbb előnyének a megfizethetőséget tartják: itt nem kell lakbérre költeniük, hiszen saját házukban élhetnek. Ingyen van a víz és a WC használatáért sem kell fizetni, mert mindenkinek van saját mellékhelyisége. Az étkezés jelentős részét pedig saját termesztésből tudják fedezni. Bár vannak kihívások – a legnagyobb anyagi nehézséget az iskoláztatás költségei jelentik -, a tisztább, egészségesebb és biztonságos környezetben mindenki jobban érzi magát és bizakodó a jövővel kapcsolatosan.

A program még nem zárult le, ugyanis a visszaköltözéstől számított egy évig tart a nyomonkövetési időszak, amely során családgondozók segítik, mentorálják a kedvezményezetteket. De már most biztosra vehető, hogy a résztvevők életében óriási változást eredményezett a program.