A Mashimoni Squatters’ School története 1988-ra nyúlik vissza, amikor egy keresztény csapat Kiberában ételt kezdett osztani utcagyerekeknek, majd hirdették nekik az evangéliumot. 1990-91-re épült meg az első tanterem, ahol már megkezdődhetett a közismereti tárgyak oktatása is. Az évek során több segélyszervezet segítette az iskolát: tantermeket építettek nekik, biztosították az iskolai étkeztetést. Ám a fejlesztési projektek lezárultak, a támogatások fokozatosan megszűntek. Ráadásul egy Kiberán keresztül húzódó autóút építése miatt 17 tantermet és az étkező épületét is ledózerolták. Az egyre fokozódó problémák miatt, aki tehette, máshová kezdte járatni gyermekét. Így az 1500 fős tanulói létszám mára alig 230-ra apadt. Szinte csak azok maradtak, akiknek nem volt anyagi lehetősége elmenni innen.

Ma a legszegényebbek oktatását biztosító intézmény napi szinten küzd a fennmaradással, ugyanis a szülők nem tudják rendszeresen fizetni a tandíjat, így a tanárok fizetése esetleges, az iskolai étkeztetés nem elégséges, az oktatási körülmények szegényesek. Egyik legnagyobb problémát a tiszta ivóvíz és a megfelelő kapacitású higiénikus WC-k hiánya jelenti, valamint a biztonság.

Az iskola ugyanis egy rossz állapotú bádoglemez-kerítéssel van körbevéve, amit a szél sok helyen kidönt, nagy lyukak tátonganak rajta, így könnyen be lehet jutni a területre. Különösen nagy problémát okoz, hogy a fal túloldalán gyakran drogoznak, a különböző illegális szerekből pedig, időnként a kerítésen benyúlva, a gyerekeknek is adnak.

A helyzet javítása érdekében a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy komplex fejlesztési programot kezdeményezett, az iskolával való szoros együttműködésben. A közös munka 3 fókuszcsoportos találkozóval, közösségi tervezési alkalommal kezdődött, amiken Czirják Ráhel, a Szeretetszolgálat nemzetközi fejlesztési munkatársa is részt vett. Az iskolai vezetéssel, szülői munkaközösséggel, valamint diákok egy csoportjával folytatott találkozókon a cél a problémák feltérképezése és a belső erőforrások feltárása volt.

A fejlesztési szakember elmondta: „az együttműködés során fenntartható megoldások kidolgozására törekszünk. Az iskolában a gyökérprobléma a pénzhiány. De ez hosszú távon nem oldható meg puszta anyagi támogatással, mert a projektpénzeknek egyszer vége lesz. Saját bevételi forrást kell generálni számukra.”

Ennek érdekében a Szeretetszolgálat egy kutat fúr az iskola területén, aminek vizét egyrészt a szervezet által felújítandó és kibővített kapacitású mellékhelyiségekben fogják hasznosítani, másrészt épül egy vizeskioszk, ahol az intézmény tudja értékesíteni a kút vizét külső szereplők számára. Ebből pedig stabil bevételt remélnek, amiből hosszú távon orvosolhatóvá válnak a mostani problémák – fizetések elmaradása, étkeztetés stb.

Az iskola tanulói, tanárai, valamint az infrastruktúra megfelelő védelme érdekében pedig újjáépítik a kerítést: a mostani bágodlemezek helyett kőfal lesz.

A fejlesztési projekt közösségi tervezéssel valósul meg, vagyis az érintettek (tanárok, diákok, szülők) a folyamat aktív szereplői. Nem csak a problémák definiálásában, hanem a megoldási javaslatok kidolgozásában, megvalósításában is. „Már az első találkozások alkalmával tisztáztuk, hogy a partnerség kemény munkát jelent. Kemény munkát a mi részünkről, és az ő részükről is” – mondta Czirják. „Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy egy nyitott, lelkes közösségről van szó, ahol nem csak a tanárok dolgoznak erejükön felül, hanem a szülők is elkötelezettek az iskola támogatása mellett, a gyerekek pedig mindezt értékelik és megteszik az ő részüket: lelkiismeretesen tanulnak.”

A fókuszcsoportos találkozókon a problémák feltárása mellett számos megoldási javaslat, ötlet felvetődött, amiket az iskola saját hatáskörben valósíthat meg, többletbevételt generálva magának. „Fontos, hogy a feltárt erőforrások, ötletek ne lógjanak a levegőben. Olyan formába kell önteni őket, hogy ténylegesen hasznosulni tudjanak. Ezért a projektbe új elemként bevettük az iskola stratégiai tervének elkészítését. A dokumentum – amit maga az iskolai vezetés fog elkészíteni, mi csak közreműködünk benne – segít az intézmény számára a hosszabbtávú céljainak elérésében. Segítségével tudatosabban integrálhatják a jövőbeli donorokat a fejlesztési elképzeléseik megvalósítása érdekében. Ez tehát a saját projektünkön túlmutató segítség lesz.”