Magambo központi idegrendszeri sérüléssel küzd, ami a magzati korban, az anyaméhben szerzett fertőzés következménye lehet. Segítség nélkül nem tud enni, kerekesszék segítségével képes csak helyváltoztatásra.

Most szüleivel és testvéreivel él, ugyanakkor az anyja nagy félelme, mi lesz vele, ha esetleg ők meghalnak. Magambo esetében gyógypedagógiai fejlesztéssel készségei kibontakozhatnának, életminősége javulhatna, de jelenleg segédeszközök híján nem tud eljutni sem az iskolába, sem a fejlesztéseket biztosító egészségügyi létesítményekbe.

Lisa édesanyját terhessége alatt a férje bántalmazta, éhezett és maláriás fertőzést kapott. Ennek tulajdoníthatóan a kislány halmozott fogyatékossággal, többek között látássérüléssel született. A szemproblémákat korrigálni lehetne, de nincs pénzük a megfelelő szemüveg beszerzésére.

Így – ha el is tudna jutni abba az iskolába, ahol számára hasznos fejlesztést kapna –, a segédeszköz nélkül nem tudná követni az oktatást. Ennél fogva hosszú ideje otthon van, édesanyja az egyedüli társasága.

Daniel most lépett iskoláskorba. Az apa még a terhesség alatt elhagyta az édesanyját, aki családi segítség nélkül, alultápláltan várta a gyermekét. A kisfiú egy veleszületett genetikai rendellenesség miatt születése óta mozgásproblémákkal küzd, csak segítséggel tud enni és öltözködni.

Egyedülálló édesanyja nem tudja kifizetni a korrekciós kezeléseket és fejlesztéseket. Daniel viszont nagyon határozottan kéri, hogy hadd járhasson iskolába, a többi gyerek közé tanulni, amire teljes mértékben képes is lenne, hiszen értelmi képességeit nem érinti a mozgáskorlátozottság diagnózisa.

Magambo, Lisa, Daniel – olyan gyerekek, akik a második legnagyobb kenyai város, Mombasa egyik nem olyan régen létrejött nyomornegyedében élnek. Őket azonban nemcsak a szegénység szorítja korlátok közé – rögtön a születésük után jelentkező fogyatékosságuk miatt számukra a szegregátum bádogviskóinak falai jelentik a világot, hiszen fejlesztés és segédeszközök nélkül nincs módjuk eljutni az iskolába és olyan oktatásban részesülni, amely lehetővé tenné számukra azt, hogy a társadalom aktív résztvevői legyenek. És nemcsak az ő életük szorul a négy fal közé: a teljes ellátást igénylő fogyatékos gyermekek gondozói – jellemzően az anyák – nem tudják magukra hagyni a fiatalokat és munkába járni, így nincs esélyük kitörni a szegénységből. Ráadásul a gondviselők a babonákkal is küzdenek, mivel a közösségben akadnak, akik a szülők bűnének vagy egy boszorkány átkának tulajdonítják a születési rendellenességeket.

2024 szeptemberében a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi segélyezéssel foglalkozó munkatársa, Dr. Czirják Ráhel azért látogatott el a víz csobogásáról Bogo Bogonak elnevezett nyomornegyedbe, mert – akárcsak a fővárosban található, félmilliós lakosú Kibera telepen – a mombasai szegregátumban is egészségügyi vészhelyzetet hozott létre a tiszta víz, csatornázás és szemétszállítás hiánya. A Szeretetszolgálat korábbi tapasztalataira építve egy szanitációs – zuhanyzási és vízvételi lehetőséget biztosító – központ kialakítása indult meg, amellyel tízezer helyi lakos élete vált biztonságosabbá, és a higiéniai körülmények javulásával teremtődött meg a lehetőség számukra a munkavállalásra is.

A tiszta víz hiánya legerősebben a kisgyermekeket sújtja: az öt év alatti kicsik negyede a fertőzött víz miatt veszti életét a kenyai nagyvárosok nyomornegyedeiben. Bogo Bogoban ugyanakkor – a hasonló környékekhez képest is jelentősebb számban – súlyos fogyatékosságokkal is küzdeniük kell a gyermekeknek, amelyek a magzati korban szerzett fertőzésekből és anyai nyomorból (a súlyos szegénység, az édesanyákat sújtó elégtelen egészségügyi helyzet, az éhezés…) származtathatóak – szerzett tudomást a telepre látogató csapatunk.

A Bogo Bogoban létesített szanitációs központhoz a Szeretetszolgálat munkája (amelyet a Hungary Helps program támogatott és helyi partnerek segítségével valósítottuk meg) segítették hozzá a helyieket, ugyanakkor a fogyatékos gyermekek helyzete szakmai segítségért kiáltott. Erre válaszul a Magyar Máltai Szeretetszolgálat gyógypedagógusok bevonásával egy olyan széleskörű programot kezdeményezett, amelyben először is kenyai és magyar szakemberek felmérték a fogyatékossággal élő kiskorúak állapotát (csak Bogo Bogoban az ott élők egy százaléka: kétszáz gyermek küzd a társadalmi integrációját megnehezítő mozgáskorlátozottsággal vagy intellektuális képességzavarral), és személyre szabott terápiát állítottak össze számukra. Ahhoz, hogy a fogyatékossággal élők eljussanak az intézményi segítséghez, adott esetben bekapcsolódhassanak az oktatásba, egyrészt speciális gyógyászati segédeszközökre (kerekesszék, támbot, hallókészülék, szemüveg) van szükségük, másrészt a legközelebb eső helyi iskola akadálymentesítésére.

Ennek a programnak a támogatására indította el a Magyar Máltai Szeretetszolgálat az egyéni adománygyűjtést, majd szervezte meg a Bogo Bogo kincsei – Zene korlátok nélkül című jótékonysági koncertjét, amelynek bevételét arra fordítjuk, hogy a legnehezebb sorsú nyomornegyedbeli, fogyatékossággal élő gyermekek megfelelő támogatást kaphassanak, képesek legyenek hozzájutni az egészségügyi ellátásokhoz, bekapcsolódni a társadalom életébe, adott esetben az oktatáson keresztül felzárkózni, és képessé válni akár munkavállalásra, önálló életvitelre is.

Egyszóval: kijutni a négy fal zártsága mögül és az embertársak megtartó erejét megtapasztalni. Végső célunk pedig az, hogy a helyi közösség is profitáljon: az anyák támaszhoz jutva és egymást segítő csoportot alkotva maguk is közösségformáló erőt képviselnek, és a tapasztalataikra építve még mintát is képesek nyújtani periférián élő sorstársaiknak.

Ennek a célnak az eléréséhez szövetségeseink akadtak, akik a zene erejében bízva művészi teljesítményükkel támogatják a programot.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat által életre hívott koncert sikeréhez olyanok is adják zenei tudásukat, akik maguk szintén fogyatékossággal – mozgás- vagy értelmi akadályozottsággal – élnek: „A zene mindenkié” Egyesület Parafónia Zenekara a lassan már 25 éve együtt játszó, legtehetségesebb gyerekekből alakult meg. A Nem Adom Fel Alapítvány gospel kórusa is olyanokból áll, akik valamilyen nehézséggel küzdenek az életben: van közöttük autista, látássérült és mozgáskorlátozott énekes is.

A kenyai nyomortelepeken élők nehézségei már tavaly megszólították a Prima Primissima díjas Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnázium ütőhangszeres növendékeit, akiknek egy nagy sikerű, teltházas koncertet köszönhetünk, amelyet a Nemzeti Színházban Afrika ajándéka címmel rendeztünk.

Malek Andrea énekesnő pedig édesapjával, Malek Miklóssal állt ügyünk mellé, ők is részesei lesznek annak az egyedülálló produkciónak, amelynek során a fogyatékos emberek világnapján valóban megszűnnek a határok és korlátok.

A koncerten szereplő mintegy száz ember közösen, a remény dallamain keresztül üzen, a zene határtalan erejével, mert meggyőződésük, hogy a korlátok közé szorított életbe ajtót nyithat a korlátlan szeretet. 

A december 3-án, a fogyatékos emberek világnapján a Nemzeti Színházban megrendezésre kerülő előadásra jegyek vásárolhatóak oldalunkon.