2018-ban együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Pécsi Tudományegyetem Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszéke részeként működő Afrika Kutatóközpont. Az együttműködés célja, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a szubszaharai Afrikában végzett missziója során megszerzett tapasztalatokat megossza a kutatóintézet programjaiban, valamint hazai és nemzetközi konferenciákon. A tapasztalati tudás és a központ kutatási eredményei elősegíthetik a humanitárius és nemzetközi fejlesztési programok előkészítését. Ugyanakkor a PTE kutatóközpontja maga is olyan információk birtokába kerül felmérései révén, melyek megismerhetővé tétele segítheti a Máltai Szeretetszolgálat térségben végzett tevékenységét, a térségre jellemző társadalmi, gazdasági és geopolitikai problémák feltérképezését, és ezek birtokában újabb, hatékonyabb programok kidolgozását.

A két szervezet számos közös elemmel járul hozzá a szubszaharai Afrika különböző aspektusaira vonatkozó ismeretek bővítéséhez. Az idei évben közös konferenciákkal, kiadványokkal, tanulmányokkal és egy országos előadás-sorozattal gazdagították a magyar ,,Afrika-korpuszt”.

Az ősszel kezdődött országos előadás-sorozat első részeként Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke tartott tudományos ismeretterjesztő vetítést Pécsett a Művészetek és Irodalom Házában. A rendezvény – amelyet minden várakozást felülmúló érdeklődés övezett – bemutatta, hogy milyen erőfeszítéseket tesznek a magyar máltaiak az afrikai menekülttáborokban, mik azok a fejlesztések, amik az ott élők életszínvonalát növelik. Az előadásból kiderült az is, mi a különbség a szegénység és a nyomor között. Utóbbiban nincs tervezés, csak a jelen pillanat túlélése van. A szegények kuporgathatnak, összeszedhetnek valamennyi pénzt egy célra – mondjuk egy ruhadarabra –, a nyomorgót azonban csak a most érdekli, így aztán nem is látja, hogyan tovább. A rendezvényt hosszas, kötetlen beszélgetés zárta.

A sorozat második alkalmán Solymári Dániel, a segélyszervezet nemzetközi kapcsolatainak vezetője tartott előadást a Szegedi Tudományegyetem rektori hivatalának előadójában. Előadásában az Afrikában zajló és onnan induló külső-belső migrációról, annak okairól, az úgynevezett migrációs motivációról beszélt. Kiemelte, hogy a szubszaharai migráció nem elsősorban interkontinentális természetű: az mindig országon belül, majd a környező országokba irányul. Bemutatta az aktuális trendeket és terepi tapasztalatai nyomán beszélt a migráció okainak helyben történő kezeléséről, amelyet a segélyszervezet közel 20 éve végez a kontinensen.

Dr. Tarrósy István, a PTE Afrika Központ vezetője, Kína és más ázsiai államok sikeres afrikai szerepvállalásai címmel tartott gazdag képanyaggal illusztrált vetítést az előadás-sorozat harmadik eseményén. Elmondta, hogy bár a sino–afrikai kapcsolatok több száz éves múltra tekintenek vissza, Kína nem számít hagyományos szereplőnek a térségben, mivel a mai értelemben vett diplomáciai kapcsolatok felvételére a 20. század közepétől került sor. Ám ennek ellenére mára számottevő kínai jelenlétről beszélhetünk, ami helyenként az egykori gyarmatosítók gazdasági szerepvállalását is megközelíti, vagy akár felülmúlja. Kína sikerének egyik kulcsa, hogy a kontinenssel való viszonyát az 1955-ös bandungi konferencia alapelvei határozzák meg – ami többek között tartalmazza a más országok belügyeibe való beavatkozás tilalmát. Az afrikai vezetés szemszögéből sok esetben szimpatikusabb narratíva – ami az afrikai és kínai felek egyenrangúságát és a kölcsönös előnyöket hangsúlyozza – ma már a hétköznapokban is látványosan megmutatkozik: kínaiak által épített vasutak, villamosvonalak vagy éppen stadionok képében.

A kínai hitelekből, kínaiak által kivitelezett infrastrukturális fejlesztések első ránézésre kedvezőnek tűnhetnek az afrikai országok számára, hiszen azok elősegíthetik a gazdasági fellendülést. Ám a folyamatnak árnyoldalairól beszélhetünk: akár az ázsiai ország irányába történő eladósodás, akár a helyi viszonyokhoz nem teljesen igazodó, ezért nem hatékonyan működő beruházások tekintetében – számolt be erről Tarrósy István, aki Kelet-Afrikában folytatott kutatóútjairól hozott aktuális példákat. Kína hosszú távú gazdasági és társadalmi hatása az afrikai kontinensen tehát nem egyértelműen pozitív, lényegében azon múlik, hogy a helyi vezetés mennyire tud – állampolgárai érdekeit képviselve – keretet szabni a kínai tőkeáramlásnak.

Ám Kína nem az egyedüli ázsiai szereplő a kontinensen: a résztvevők röviden hallhattak Japán, India, Thaiföld és Tajvan Afrika-politikájáról is. Az előadás után a hallgatóságnak lehetősége volt kérdéseket feltenni, és mivel a résztvevők zömmel Afrikában dolgozó, Afrikával foglalkozó szakemberek voltak, élénk szakmai diskurzus bontakozhatott ki. Az esemény tehát méltó lezárása volt az Afrikáról szóló előadás-sorozatnak.

Az együttműködés keretében jövőre öt helyszínen kerül megrendezésre az előadás-sorozat, valamint további konferenciákkal, kiadványokkal és programokkal kívánják gazdagítani a szervezetek a nagy múltú magyar afrikanisztikát.