Afrika legnagyobb nyomornegyedeként számontartott Kibera Nairobiban, Kenya fővárosában található. A 2,5 km2 kiterjedésű telepen a hivatalos statisztikák szerint 170 000, a terepen dolgozó segélyszervezetek becslése szerint közel egymillió ember él.

Kibera területe több negyedre, úgynevezett village-re (falu) oszlik, melyeket vasút, utak és árkok választanak el egymástól. Számuk állandóan változik, jelenleg 13 darab van belőlük. A villagek élén a helyiek által választott képviselőtestület áll, akik a telep életét irányítják. Őket a kormány nem ismeri el hivatalos szervnek, ám ha bármilyen fejlesztést szeretne végezni például egy segélyszervezet a telepen, ehhez az ő beleegyezésük kell.

A nyomornegyedet a túlzsúfoltság jellemzi. Nincsenek rendes utcák, csak a kunyhók közötti sikátorok, melynek következtében nincs biztosítva az átszellőzés, ráadásul a higiéniás viszonyok közel sem kielégítőek: rendes WC nincs, hanem elterjedt az úgynevezett „repülő WC”, amikor az illemhelyiséget zacskóval pótolják, majd eldobják. Másik megoldás, hogy a lakók óriási gödröket ásnak, amin átlagban 50 kunyhó osztozik. Ha ezek betelnek, a fiatal fiúk „tisztsége”, hogy kiürítsék. Tartalmukat általában a folyóba hordják.

A vezetékes víz mellett, az alapvető városi szolgáltatások közül Kibera – a többi nyomornegyedhez hasonlóan – nélkülözi többek között a hulladékszállítást, a csatornát és az elektromos áramot is. Az egészségtelen életkörülmények hatására a járványveszély általános és kiterjedt. Felmérések szerint a lakók 50%- ánál súlyos vírusos megbetegedés, malária, tífusz vagy kolera diagnosztizálható, a gyermekek 40%-a pedig nem éli meg az 5 éves kort.

A helyzet javítása érdekében a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2012 során egy szanitációs központot épített Kibera Kambi Muru nevű negyedében, amit 2015-2016 során felújított. Az 50-60 m2-es központ tiszta ivóvizet, fürdési, mosási lehetőséget, valamint higiénikus WC-ket biztosít a szegregált negyed lakói számára. Ez az egészségügyi viszonyok javulásán túl a munkához jutás esélyét is növeli, hiszen az embereknek lehetősége nyílik a zuhanyzásra és mosásra is, ápoltabb külsővel pedig nagyobb eséllyel alkalmazzák őket. Az építési munkálatokhoz engedélyt a városi önkormányzattól kellett kérni, ám a részletek egyeztetése és a kivitelezés lebonyolítása a telep választott képviselőtestületével kooperálva történt. Az itteniek óriási becsben tartják a vizeskioszkot: az üzemeltetés, karbantartás az ő feladatuk, ezen kívül a hely védelmét is ők látják el. Ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy illegális csoportok lefoglalják, és a vizet többszörös áron értékesítsék számukra.

Annak érdekében, hogy a létesítmény helyi közösségre gyakorolt hatását pontosan lehessen látni, megkezdődött egy komplex vizsgálat előkészítése. Ennek keretében idén nyáron helyi partnerek és a Málta munkatársainak részvételével a szanitációs központ vonzáskörzetében kérdőívezésre, az ivóvíz témaköréhez kapcsolódó kulcsszereplőkkel interjúkra fog sor kerülni. A vizsgálat részeként a központ fizikai állapota is felmérésre kerül, valamint látogatószámlálással az igénybevételének mértékét is megvizsgáljuk.

A komplex vizsgálat eredményeként nyert adatok egy következő fejlesztés alapját képezik, ugyanis ilyen módon egy átfogó kép rajzolódik ki a helyi állapotokról, az itt élők igényeiről. A komplex vizsgálat továbbá egy módszertani „tanulópénz” a szervezet számára: a különböző vizsgálati eszközök terepi megvalósításával olyan tapasztalatra tesznek szert munkatársai, amit később más helyszíneken is alkalmazhatnak, így módszertanilag még inkább megalapozott, a valós igényekre még hatékonyabban reagáló beavatkozások valósulhatnak meg a Szeretetszolgálat részéről.
[/av_textblock]